A Magyar Kultúra Napját ünnepeltük

Január 22-én a Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központban a Magyar Kultúra Napját ünnepeltük. Ez egybeesett a színházépület átadásának 30 éves jubileuma alkalmából szervezett rendezvénysorozat nyitányával is. Az ünnepi alkalmon az Erkel Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola diákjaihoz csatlakozva énekelte a közönség a Himnuszt, majd Szabadkai Verita, a Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központ igazgatója mondott köszöntőt.

Az eseményen ünnepélyes keretek között átadták az idei év Pro Cultura Díszoklevelét. 2016-ban a Pro Cultura Díszoklevél kitüntetést a Szó és Kép Színpad kapta. Ezúttal is gratulálunk nekik!

Ünnepi beszédet Süle Zsolt (Jobbik) önkormányzati képviselő mondott:

Hölgyeim és Uraim!

Nagy tisztelettel köszöntök minden megjelentet ezen a jeles napon. A Magyar Kultúra Napját ünnepeljük annak tiszteletére, hogy 193 évvel ezelőtt tisztázta le Kölcsey Ferenc a Himnusz kéziratát.

A mai nap alkalmat ad arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének. Ennek kapcsán engedjék meg nekem, hogy legelső szavaim a köszöneté legyenek: Köszönettel tartozunk azon embereknek, akik nap, mint nap tesznek a magyar kultúráért. Köszönet azoknak, akik ápolják, akik felmutatják és továbbadják a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket. Hiszen az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának - vallotta Kodály Zoltán. Éppen ezért úgy érzem ezek az emberek minden tiszteletet és megbecsülést megérdemelnek, legyenek tanárok, képzőművészek, zenészek, táncosok, népművelők, hagyományőrzők...

Talán egy ilyen embernek kellene most is itt állnia... Egy olyan embernek, aki nálam valószínűleg sokkal inkább rászolgált arra, hogy elhivatottságával, szakmai kompetenciájával most Önökhöz szóljon. Olyannak, aki hivatásaként, életcéljaként éli meg a hagyományaink, kulturális örökségünk ápolását, átörökítését. Hála Istennek nagyon sok ilyen ember van itt Pápán is, akik a szürke hétköznapok csatái után bőven megérdemelnék a tapsot, azt, hogy rivaldafénybe kerüljenek, ha csak erre a néhány percre is.

Azonban mi is, akik nem foglalkozunk hivatásszerűen ezzel, sokat tehetünk saját kultúránkért, hagyományaink ápolásáért. Hiszen sokszor észre sem vesszük, hogy a hétköznapokon vagy a különböző ünnepeken mennyi örömet, boldogságot tud adni a saját kultúránk. Nem kell hivatásszerűen vagy akár csak szabadidős tevékenység részeként a kultúrával foglalkozni, hogy érezzük: Hála Istennek még most is mindennapi életünk része.

Gondoljunk, csak bele milyen nagyszerű pillanatokat tud adni nekünk: például különböző sporteseményeken vagy éppen a csíksomlyói búcsún, amikor több ezer vagy akár több tízezer ember együtt énekli a magyar Himnuszt... Felemelő érzés, azt hiszem, sokan tanúsíthatjuk. Vagy milyen csodálatos tud lenni, ha halkan felsír egy tárogató, vagy meghalljuk egy hegedű dallamait. Milyen katarzist jelentett - és jelent még ma, is- ha elolvasunk egy-egy történelmi regényt, nagy hőseinkkel azonosulva. Vagy gondoljunk csak bele milyen érzéseket tud kiváltani egy gyönyörű szép szerelmes vers... Milyen büszkeséggel tesszük ki szobánk falára vagy polcaink előkelő helyeire azokat a remek kézműves termékeket, amelyek magukba hordozzák az elmúlt évszázadok értékeit, motívumait ... Emlékezzünk vissza: hányszor tapsoltuk pirosra a tenyerünket itt ebben a teremben is a remek néptáncosainkat látva! Ennél már csak az a nagyobb boldogság, ha gyermekeinket látjuk ezen a színpadon...

Ugyanakkor emlékeztetném önöket micsoda remek filmművészeti alkotásokkal, micsoda színészóriásokkal rendelkeztünk a nem is olyan távoli múltban...

Sorolhatnánk még a példákat napestig, azt hiszem, nem kell bizonygatni, hogy a magyar kultúra az egyáltalán nem csak a bő gatyából és a fütyülős barackból áll!

Mi, pedig, akik itt Pápán élünk különösen büszkék lehetünk... Hiszen csodálatos épített örökségünk, tárgyi emlékeink vannak és legalább ilyen becses szellemi értékeket hagytak ránk elődeink. Nekünk már csak az az - egyáltalán nem kicsi- feladatunk van, hogy ezt az örökséget megfelelően gondozzuk! És akkor nem csak nekünk, hanem gyermekeinknek, unokáinknak is számtalan boldog pillanatot fog szerezni.

Tisztelt ünneplők!

A mellett, hogy ezen a kiemelkedő napon joggal lehetünk büszkék a sokszínű, szerteágazó, hatalmas hagyományokkal rendelkező kultúránkra, önbecsapás lenne, ha elfelejtenénk a problémákat, vagy homokba dugnánk fejünk a bajok, a nehézségek láttán. Mert kár lenne tagadni, vannak ilyenek. Mindenki előtt világos, hogy a szükségesnél jóval kevesebb pénz jut a hazai kultúra támogatására, a hazai szakemberek megbecsülésére, infrastrukturális fejlesztésekre. Pedig erre igencsak szükség lenne, hiszen lassan mindent elönt az értéktelen gagyi és a nemzeteket felőrlő multikulturalizmus... De amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy napjainkban, egy EU-s országban az egyik legnagyobb írónk szobrát és könyveit foglalják le a magyar nemzeti érzéstől rettegők. Idehaza az utóbbi időkben kétség kívül történtek pozitív fejlemények a magyar kultúra támogatása és népszerűsítése ügyében, de elkeserítő, hogy a politika még ma is sokszor rátelepedik a kultúra egy-egy ágára és az aktuális széljárás szerint meghatározza, mire juttat pénzt és mire nem..

Erdélyi írónk Wass Albert szavai ma is aktuálisak:

"A nemzet élete a kultúrával azonos, nem a politikai történésekkel, melyek csak átfutnak fölötte, mint a szél. A kultúra és a nemzet azonossága az a mindeneken felülálló erő, mely ellen tehetetlenek a fegyverek, és mellyel szemben értelmüket vesztik a szögesdrótok."

Nagyszerű írónkkal egyetértve úgy gondolom, hogy a több mint ezer éves kultúránk van olyan erős, vannak olyan mély gyökerei, hogy megingatni lehet, ideig-óráig eltéríteni lehet, de csak idő kérdése, hogy visszataláljon a saját, őseitől örökölt útra. Ehhez persze segíteni kell, de az előbb említett emberek, szakemberek vannak olyan elhivatottak, hogy megoldják ezt a feladatot.

És tudom, hogy átérzik a feladat nagyságát: hiszen ott van a hazánk, ahol gyökereink, hagyományaink is élnek. Végezetül két dolgot kívánok: először is sok erőt, egészséget, kitartást ezen embereknek a mindennapok feladataihoz! Magunknak pedig azt, hogy minél több önfeledt, tartalmas, boldog pillanatot éljünk át a magyar kultúra jóvoltából!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, további jó szórakozást kívánok!